Az adó választására az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló 2009. évi CXV.
törvény szerinti egyéni vállalkozó jogosult, függetlenül attól, hogy főfoglalkozású
kisadózónak minősül-e. Az adóalanyiság választását az állami adó- és
vámhatósághoz, az e célra rendszeresített nyomtatványon kell bejelenteni.
A tételes adó mértéke attól függően kerül meghatározásra, hogy a kisadózó
főfoglalkozású kisadózónak minősül-e. A főfoglalkozású kisadózó 2027-ben havonta
100 ezer forint, 2028. január 1-jétől pedig a tárgyévet megelőző év első napján
érvényes minimálbér szociális hozzájárulási adó- és társadalombiztosításijárulék-
tartalmának megfelelő, ezer forintra kerekített összeget fizet. Pl. ha 2027. január
elsején várhatóan a minimálbér 7%-kal emelkedik (345.396 ft), akkor az erre eső
13% szochó és 18,5% tb járulék összegével fog megegyezni, ami jelen esetben
108.800 ft.
A nem főfoglalkozású kisadózó 2027-ben havonta 50 ezer forint, 2028. január 1-jétől
pedig a tárgyévet megelőző év első napján érvényes minimálbér személyi
jövedelemadó-tartalmának megfelelő, ezer forintra kerekített összeget fizet tételes
adóként. Fenti példánál maradva a 345.396 ft 15%-a (szja) lesz a mellékállású kata,
vagyis 51.809 ft.
A tételes adó teljes összegét az adóalanyiság fennállásának minden megkezdett
naptári hónapjára meg kell fizetni a tárgyhónapot követő hónap 12. napjáig. A tételes adó mértékét az állami adó- és vámhatóság a honlapján a tárgyév január 12. napjáig közzéteszi. A tételes adófizetési kötelezettségen felül a kisadózót 40 százalékos mértékű különadó terheli, ha bevétele meghaladja az évi 22 millió forintos
keretösszeget, vagy – ha a kisadózó az adóév nem minden hónapjára köteles tételes
adót fizetni – annak időarányos részét. Az adót az adóévet követő év február 25.
napjáig, az adóalanyiság év közbeni megszűnése esetén pedig az adóalanyiság
megszűnését követő 30 napon belül kell bevallani és megfizetni. A rendelkezés
meghatározza azokat az eseteket is, amelyek fennállása esetén a kisadózót nem
terheli tételes adófizetési kötelezettség, valamint az ehhez kapcsolódó bejelentési és
nyilvántartási szabályokat.
A kisadózó a kifizetőtől, illetve külföldi kifizetőtől termékértékesítés vagy
szolgáltatásnyújtás ellenértékeként megszerzett bevétele után kiegészítő adót fizet,
ha e bevétel 15 százaléka meghaladja az adóévben összesen fizetendő tételes adó
összegét. A kiegészítő adó összege a kifizetőtől, illetve külföldi kifizetőtől származó
bevétel 15 százalékának a fizetendő tételes adó összegét meghaladó része. Ez
utóbbi csökkentő tétel meghatározásakor nem vehető figyelembe annak a hónapnak
a tételes adója, amelyre a kisadózót tételesadó-fizetési kötelezettség nem terheli
(például mert az egyéni vállalkozói tevékenységét a hónap egészében szünetelteti).
A 22 millió forintos keretösszeg számításánál a kifizetőtől, illetve külföldi kifizetőtől
származó bevételt is figyelembe kell venni, ugyanakkor a keretösszeget meghaladó
bevételrész nem tartozik a kiegészítő adó alapjába, arra kizárólag a 40 százalékos
adót kell megfizetni.
A főfoglalkozású kisadózó a társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint
ezen ellátások fedezetéről szóló 2019. évi CXXII. törvény szerint biztosítottnak
minősül, és a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló
1991. évi IV. törvény szerinti valamennyi ellátásra jogosultságot szerez. Az ellátások
számításának alapja havonta 2027-ben 317 ezer forint, 2028. január 1-jétől pedig a
tárgyévi minimálbér összege. A nem főfoglalkozású kisadózó e jogállása alapján
biztosítottnak nem minősül, társadalombiztosítási és álláskeresési ellátásra
jogosultságot nem szerez.
