A vállalkozásé, vagy az a könyvelő szellemi terméke és ő jogosult vele rendelkezni? Számtalan vita folyt már a szakmai csoportokban arról, hogy mi az eljárás abban az esetben, amikor a könyvelő és ügyfele búcsút int egymásnak. Az elválás okait ne firtassuk, ezer féle lehet. A bizonylatok – melyek a könyvelés alapját képezik – átadásán, visszaszolgáltatásán túl szükség van a vállalkozás könyvelésének átadására is. Igen ám, de milyen módon?
Az esetek nagy részében a könyvelés átadásának megszokott módja, hogy az adatállományból kinyert formázott listákat (főkönyvi kartonok, vevő-szállító nyilvántartás, naplók stb.) pdf-ben, vagy nyomtatott formában a könyvelő átadja a vállalkozás képviselőjének és ezekből a listákból viszi fel a nyitó adatokat az új könyvelő. Egy évközi könyvelő váltásnál ez problémákat tud okozni, hiszen a tárgyév könyvelése nem fog egységes, zárt nyilvántartást képezni, így a különféle kimutatások csak nehézkesen, plusz munkával állíthatóak elő.
Éppen ezért – pontosabban nem csak ezért, de ez most nem a cikünk része – a könyvelők egy része vagy nem is vállal év közben új ügyfelet, csak évváltáskor, vagy ha vállal, akkor a teljes megelőző időszakot lekönyveli újra a saját könyvelő programjában. Gyakran egyszerűbb újrakönyvelni, mint leegyeztetni az előző könyvelő listáival. Megesik, hogy az új és a régi könyvelő azonos könyvelőprogrammal dolgozik, így felmerül a kérdés, miért ne lehetne az adatállományt betölteni? (Megjegyzem, ma már egyre több könyvelő program képes bármilyen másik könyvelő programból az adatokat átvenni.) Lehet, csak sokan ódzkodnak tőle, mondván, az adatállomány az ő szellemi tulajdonuk, az ügyfélnek ahhoz semmi köze, vagy kikötik, hogy csak akkor adják át a mentést, ha a vállalkozás igazolja, hogy rendelkezik az adatállományt kezelni képes szoftver, vagyis a könyvelő program licencével, mások pedig arra hivatkoznak, hogy a mentés állomány átadásával megsértik a szoftver gyártójának szerzői jogát.
Rengeteg érvet olvastam már, hogy miért NEM adják át, éppen ezért írtam a NAV Bűnügyi Főigazgatóságának, hogy adjanak állásfoglalást. A kérdésem a következő volt:
“Évek óta visszatérő kérdés a könyvviteli szolgáltatást nyújtók körében, hogy kit illet meg a
könyvelőprogramban előállított adatállomány tulajdonjoga. A könyvelt vállalkozást, a könyvelőt, aki a program használatára jogosult, avagy ennél még összetettebb a probléma? Nemrégen egy 10 ezer fős, számviteli szakembereket tömörítő internetes fórumon kerekedett vita ebből. Egy kolléga megkérdezte, hogy a csoport tagjai miként járnak el abban az esetben, ha a könyvviteli szolgáltatási szerződés az ügyfél és a könyvelője között megszűnik és az ügyfél kéri a könyvelt adatok mentését a
könyvelőprogramból. Átadható-e, vagy sem, illetve kinek kötelessége ezeket az elektronikus állományokat őrizni? Több mint 500 hozzászólás után sem jutottunk előrébb, a következő vélemények körvonalazódtak:
· az adatállomány, mint adatvagyon a vállalkozást illeti meg, mivel az ő megbízásából rögzíti a könyvelő az adatokat és ez független attól, hogy a vállalkozás rendelkezik a könyvelőprogram használati jogával, vagy a könyvelő. Ezért az adatállomány mentését a könyvelőnek át kell adnia a vállalkozás részére;
· a programból való mentést csak akkor adhatja át a könyvelő a vállalkozásnak, ha a vállalkozás rendelkezik az állomány kezelésére alkalmas szoftver használati jogával;
· az adatállomány ugyan a vállalkozás tulajdonát képezi, hiszen az ő megbízásából történt a könyvelés, az adatok rögzítése, de ezeket az adatokat nem eredeti elektronikus formájában kell átadnia a könyvelőnek, hanem elegendő a program által előállítható formázott és program funkciója által biztosított kigyűjtésben megtennie (pdf, excel stb.). Ez esetben a vállalkozás esetleg hátrányos helyzetbe kerül, mivel az adatokat csak akkor tudja a későbbiekben valamilyen szempont szerint rendszerezni, ha azokat újra rögzíti egy másik programban. Ez problémát okozhat évközi könyvelőváltáskor, mikor is a meglévő adatokat újból rögzíteni kell, hogy a rendszer egységes legyen, az éves könyvelés „egyben legyen”;
A könyvelők által licenszelt könyvelőprogramok szerzői joga a szoftver alkotóját illeti meg, a könyvelő csak a program használatára jogosult, azt nem sokszorosíthatja, terjesztheti és ez vonatkozik a szoftver egyes részeire is. Bár az adatbázist, mint gyűjteményes művet védi a törvény, itt nem erről van szó, hiszen az adatbázis tartalma itt egyedi, minden vállalkozásnál más és más. Elolvastam sok szakértői véleményt ez ügyben, de nem lett világosabb.
Az alábbi oldalon ezt írják:
http://nws.niif.hu/archivum/97/tartalom/NWS/3/13/index.htm
„Felhasználási algoritmus védelme
A számítógépes adattárak üzemeltetése nyilvánvalóvá tette, hogy az adatbázis használatát, az adatok visszakeresésének, megjelenítésének rendszerezésének funkcióját számítógépes programtermék látja el. Kérdéses, hogy ez a visszakeresõ program mennyire válik az adatbázis integráns részévé. A probléma ugyanígy felvethetõ a hagyományos, papíralapú rendszerek esetén is. Hiszen gyakorta ezek használhatósága is a rendszerezési, visszakeresési algoritmus megismerhetõségén múlik.
Kecsegtetõ lenne a felhasználási algoritmust az adatbázis integráns, elválaszthatatlan részének tekinteni, hiszen ezáltal a visszakeresõ program szerzõi jogi védelme kiterjedne a teljes adatbázisra. A megoldás már ott zátonyra fut, ahol több adatbázis használatához ugyanazon programot, algoritmust alkalmazzák. Ez az eset viszont szemlélteti azt is, hogy – a korábbiakban tárgyalt feltételeknek megfelelõ – visszakeresési algoritmus önálló szerzõi jogi védelmet élvez.”
Pályafutásom során előfordult, hogy ellenőrzés alkalmával a NAV a könyvelőprogramból való adatmentést kérte elektronikus formában. Véleményem szerint az Adózás rendjéről szóló törvény a vállalkozást kötelezi ezen elektronikus adatok őrzésére és sérthetetlenségének biztosítására. A probléma összetett, ezért külön a NAV adóigazgatóságától is kérek állásfoglalást az adatok őrzésére és azok törlésére vonatkozóan.
Mivel a szoftverekkel kapcsolatos szerzői jogi jogsértések esetén a NAV Észak-magyarországi Bűnügyi Igazgatóságánál lehet feljelentést tenni, ezért a fentiek összefoglalásaképpen kérdésem Önökhöz a következő:
Szerzői jogot sért-e a vállalkozás, illetve a könyvelője azzal, ha a könyvelő által licenszelt
könyvelőprogramból a könyvelő átadja a vállalkozásnak az adatok mentését?”
És a válasz:
“Megítélésünk szerint egy könyvelő ügyfelére vonatkozó adatállomány, mint adatvagyon azt a vállalkozást illeti meg, akinek a megbízásából rögzíti a könyvelő az adatokat, és ez független attól, hogy a vállalkozás rendelkezik a könyvelőprogram használati jogával vagy a könyvelő. Ezért a könyvviteli szolgáltatási szerződés megszűnésekor a mentett adatállományt (adatexportot) a könyvelőnek át kell adnia a vállalkozás részére, továbbá biztosítania kell az értelmezhetőségéhez szükséges minden információt, úgymint az adatszerkezet leírását, és az adatmezők jelentését. Ez azonban megítélésünk szerint nem azt jelenti, hogy a szoftvert, vagy annak valamely adatszerkesztési funkcióját is a könyvelt vállalkozás részére át kellene adni. Fontos továbbá, hogy a szoftver fejlesztője sem korlátozhatja a könyvelő jogát abban, hogy az adózó kérését technikailag megakadályozza, hiszen az adatok az adózóra vonatkoznak.
A fenti esetkörön túl meg kell említeni azt az esetet is, amikor az adózó által használt informatikai eszközökön tárolt adatokat az adóhatóság egy ellenőrzési eljárás során ismeri meg. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 41. § (2) bekezdése ennek kapcsán rögzíti, hogy bírósági, továbbá közigazgatási vagy más hatósági eljárásban a mű bizonyítás céljára, a célnak megfelelő módon és mértékben felhasználható. Ha tehát az adóhatóság egy ellenőrzési eljárásban a bizonyítékok feltárása során adatmentést végez, amely kiterjed az adatkezelő szoftverkörnyezetre is, a szoftver alkotójának jogai ebben az esetben sem sérülnek.
Jelezni szeretnénk ugyanakkor, hogy az adatállomány átadását alapvetően a könyvviteli szolgáltatással összefüggésben, tehát egy polgári jogi jogviszony kapcsán, és nem közigazgatási jogviszonyokkal összefüggésben kell vizsgálni. Ezért bővebb, szakértői információkért javasoljuk a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának megkeresését.”
