Az elmúlt napokban egy pénzügyi-gazdasági portálon megjelent írás komoly szakmai kérdéseket vetett fel a fejlesztési tartalék kezelésével kapcsolatban. A cikk szerzője, pontosabban a reklám megjelentetője – akit sokan a „házipénztárak eltüntetésének doktoraként” ismernek – olyan állításokat fogalmazott meg, amelyek előtt egy valódi számviteli és adójogi szakember döbbenten áll.
A publikáció ugyanis azt sugallja, hogy:
- a fejlesztési tartalék mögött fizikailag rendelkezésre álló pénzeszköznek kell lennie,
- a lekötött összeget a vállalkozásnak bankszámlán vagy házipénztárban kell tartania,
- és ha ez az összeg „nincs meg”, az akár költségvetési csalás vagy sikkasztás gyanúját is felvetheti.
Ez azonban szakmailag súlyosan félrevezető megközelítés.
A fejlesztési tartalék nem pénzeszköz!
A fejlesztési tartalék a társasági adórendszer egyik adóalap-kedvezménye. Számviteli oldalról:
- az eredménytartalék lekötéséről beszélünk,
- amely a saját tőkén belül jelenik meg lekötött tartalékként.
Ez nem:
- elkülönített bankbetét,
- nem óvadék,
- nem letéti számla,
- és nem „félretett készpénz”.
A magyar jogszabályok sehol nem írják elő, hogy a fejlesztési tartalék összegének fizikailag rendelkezésre kellene állnia külön pénzeszközként.
A szabályozás lényege nem a pénz „őrzése”, hanem az, hogy:
- a vállalkozás valóban beruházási célra használja fel a kedvezményt,
- és a beruházás a törvényi feltételeknek megfelelően megvalósuljon.
A fejlesztési tartalék nem „érinthetetlen pénz”
Különösen veszélyes az a sugallat, hogy a fejlesztési tartalék összege a felhasználásig nem mozoghat a vállalkozás gazdálkodásában, vagy hogy azt „nem lehet elkölteni” működésre.
Egy beruházás finanszírozása történhet:
- bankhitelből,
- lízingből,
- folyamatos cash-flow-ból,
- tagi forrásból,
- támogatásból, pályázati pénzekből
stb.
A Társaságiadó törvény nem követeli meg, hogy egy adott összeg elkülönítve „parkoljon” egy bankszámlán. A gazdasági társaság pénzeszközei folyamatosan mozognak, a likviditás kezelése napi szintű gazdálkodási kérdés.
A fejlesztési tartalék lényege az adózási és számviteli lekötés – nem pedig egy pénzkészlet változatlan őrzése.
A NAV sem ezt vizsgálja
A cikk azt a benyomást kelti, mintha a NAV elsődlegesen azt ellenőrizné, hogy a fejlesztési tartaléknak megfelelő pénzösszeg fizikailag megvolt-e a vállalkozásnál.
A valóságban a NAV vizsgálati szempontjai teljesen mások:
- szabályosan történt-e a lekötött tartalék képzése,
- megfelelő volt-e az adóalap-csökkentés,
- megvalósult-e a beruházás,
- és a beruházás megfelel-e a Tao. törvény feltételeinek.
A NAV természetesen vizsgálhat pénzmozgásokat, likviditási helyzetet vagy akár fedezeti kérdéseket is egy ellenőrzés során, de ebből nem következik olyan jogértelmezés, hogy a fejlesztési tartalék összegének fizikailag elkülönítve kellene léteznie.
Miért veszélyes ez a félrevezetés?
Az ilyen típusú szakmai állítások azért különösen károsak, mert:
- indokolatlan félelmet kelthetnek a vállalkozókban,
- téves adózási döntésekhez vezethetnek,
- és hamis képet alakíthatnak ki a NAV gyakorlatáról.
Egy vállalkozó könnyen arra a következtetésre juthat, hogy:
- a fejlesztési tartalék alkalmazása „veszélyes”,
- a kedvezmény használata büntetőjogi kockázatot hordoz,
- vagy hogy a lekötött összeghez éveken keresztül nem nyúlhat hozzá a vállalkozás működése során.
Ezek az állítások ebben a formában nem felelnek meg sem a számvitel, sem a társasági adó szabályainak.
A szakmai felelősség jelentősége
A fejlesztési tartalék továbbra is a magyar társasági adórendszer egyik teljesen legitim és széles körben alkalmazott beruházásösztönző eszköze.
Természetesen:
- a szabályokat be kell tartani,
- a beruházásokat dokumentálni kell,
- és az adóelőnyt csak jogszerűen lehet alkalmazni.
De legalább ennyire fontos az is, hogy a nyilvánosságban megjelenő szakmai kommunikáció pontos legyen. Egy gazdasági portálon megjelenő téves jogértelmezés ugyanis könnyen nagyobb károkat okozhat a vállalkozói gondolkodásban, mint maga egy adóellenőrzés.
Különösen aggasztó, amikor egy adózási témájú publikáció büntetőjogi kategóriákat említ olyan helyzetekre, amelyek mögött valójában nem jogsértés, hanem egy téves jogértelmezés áll. Egy vállalkozó számára ugyanis az ilyen kijelentések könnyen azt az érzetet kelthetik, mintha egy teljesen szabályosan alkalmazható adózási eszköz önmagában büntetőjogi kockázatot hordozna.
Elküldtük a portálnak a kérdéseinket ezzel kapcsolatban, ha kapunk választ, közzé fogjuk tenni.
